Lótusz ülés

A lótuszülésről (padmászana) még mindig él a köztudatban az az elképzelés, hogy meditálni csak ebben a testhelyzetben lehet.

Egyrészt való igaz, hogy aki stabilan és kényelmesen bele tud helyezkedni, az könnyebben meg tudja tartani a törzs egyensúlyát, a deréktáj természetes görbületét. Lótuszban egyszerűbb egyenesen tartani a gerincet, aminek mentén szabadabban tud áramlani a prána (életenergia) a csakrák között, ami támogatja a légzés kiegyenlítődését és az idegrendszer megnyugvását, az elme elcsendesedését is.

Még sorolhatnám a jótékony hatásokat, hiszen egy csendes elme mellett beindulnak a test regeneráló folyamatai is, javul az emésztés, ellazulások, oldások jönnek létre…

Másrészt ez a jóga korai időszakából származó ászana, azóta sok víz lefolyt a Dunán, a világ és az életmódunk gyökeresen megváltozott, ezért a lótuszülés korántsem olyan magától értetődő testhelyzet, amiben kényelmesen tudunk hosszan üldögélni. De szerencsére nem ez az egyetlen alkalmas pozíció: a féllótusz vagy a keresztezett lábú ülés is tökéletes a meditációhoz, és lelkiismeretfurdalás nélkül használhatunk ülőpárnát is…

Mindenesetre a lótusz, mint meditációs szimbólum örökérvényű: ahogy ezen a Balin készített fotón is látszik, ez a virág mocsaras vízben ver gyökeret, de ami a felszínen megjelenik… egyszerűen csodálatos, mint maga a jóga.

Kori