Magamról
Kilenc éve tanítok táncot, s a táncon át vezetett az utam a jógához is. Hét évvel ezelőtt egy táncművész barátnőm javaslatára részt vettem egy astanga óráján. Az asthanga a jóga dinamikus irányzatainak egyik legmegismertebb fajtája a jógázók körében. Minden sorozata kötött gyakorlatsorokból áll, összesen hat sorozatszintet lehet teljesíteni – néhány év kitartó gyakorlással. Engem azonnal megfogott ez a jól felépített rendszer. Számomra az is különösen izgalmas kihívás volt, hogy bár a tánc miatt nagy előnnyel indultam, mégis sok volt benne a különleges „elem”.Táncos múltammal hozzászoktam, hogy más mozgásformákban mindig sikerélményem van. Itt viszont nem volt elegendő a hajlékonyságom, erő is kellett (volna) az egyes ászanákhoz. Másnap ismét ott voltam a barátnőm óráján. Végül azt a nyarat végiggyakoroltam. Sosem gondoltam volna, hogy találok még egy olyan jól strukturált, átgondolt mozgásrendszert, mint amit a táncban megismertem, elsajátítottam. Ami képes a táncoz hasonlóan átmozgatni, lekötni, motiválni. Az asthangában rátaláltam arra, amiről az gondoltam: ilyen nincs. Kiderült: mégis van. A következő egy évben kipróbáltam a jóga más irányzatait is, de egyik sem ragadott ennyire magával. A lelkesedésemet gyakorlati tapasztalatok is visszaigazolták. Amikor egy nehezebb élet szakaszomban fizikailag és lelkileg is közelkerültem a mélyponthoz, s már a jógához sem éreztem nagy kedvet, csak rászántam magam a gyakorlásra. Az astanga sok mindenen átsegített. 2014-től már naponta gyakoroltam az egyes sorozatot. Pár éve elkerültem a szintén táncos múltú Abdulwahab Nadiához – közel tíz évig volt tagja a Budapest Táncegyüttesnek -, aki ugyancsak színpadi feladatai mellett talált rá a jógára, néhány évvel a saját”felfedezésem” előtt. Nadia egészen más megközelítést adott az astangának, általa új érzeteket, új lendületet tapasztalhattam meg gyakorlásomban. A légzésem elmélyült, a gyakorlásom pedig felgyorsult, ahogy elkezdtem elhagyni a fölösleget „töltelékmozdulatokat”. Minden mysore gyakorlás letisztultabb, kompaktabb, fókuszáltabb lett. ( Mysore: saját légzési ritmusban végzett gyakorlás, mely során személyre szabott igazításokat kap a gyakorló.) Az ő segítségével vált a mindennapjaim részévé az asthanga kettes sorozat is, ami még most is sok izgalmat rejteget számomra. Újra és újra különböző kihívások elé állít, miközben sok félelmemmel szembesít, de segít a leküzdésükben is. Egy ideje mesteremnek mondhatom Spala Korinnát is, akitől rengeteg inspirációt és hasznos gyakorlati tanácsot kaptam az elmúlt másfél évben. Talán nem véletlen: Korinna korábban két meghatározó hazai táncegyüttesnek is vezető művésze volt. Ám már hosszú évek óta a jóga is az élete része, oktató képzéseket is vezet. Mellette mindig azt érzem: még van hová fejlődnöm, miközben mindig megkapom tőle azt az instrukciót, igazítást, vagy néha csak a szükséges intenciót, ami segít továbblépni a fejlődés útján. Bár a táncból is sokat tudok meríteni, hasznosítani az astangához, ez időközben fordítva is igaz lett: rengeteg inspirációt kapok a jógától, amit a táncóráimba is gyakran belecsempészek. Annak érdekében, hogy a jóga kapcsán átélt élményeimet, testi-lelki tapasztalást másokkal is megoszthassam, 2019-ben elvégeztem a Mandala Jógastúdiók Astanga oktatói képzését.
Tanítási tapasztalat:
2011 óta tartok kortárstánc órákat, 2015 óta a Trafó Kortárs Művészetek Házában és a Jurányi Inkubátorházban, de vezettem workshopokat izraeli tánciskoláknak, illetve tartottam órákat Írországban és Törökországban is.
Astanga tanulmányok:
- Szenczi Fruzsina
- Nadia Abdulwahab
- Kino MacGregor (workshop, Budapest 2018)
- Spala Korinna
- Nagygyörgy Emese Dalma
- Pápa Gyöngyvér
- Astanga oktatói képzés, Mandala Jógastúdiók (2019)